Ovis jóga beszámoló 2018.12.17.

Ma nyílt napot tartottunk, a szülők bejöhettek megnézni az ovisokat. Hát, sikerült megismételnünk a múltkori óra túlpörgését :( Elmondhatom, hogy a mai fiatalok egyáltalán nem teljesítmény kényszeresek :-D Nem motiválta őket, hogy megmutathatják anyának-apának, hogy milyen ügyesek (ez egyébként talán nem is olyan nagy baj, mert ez azt jelenti, hogy még romlatlan, őszinte, önfeledt, játékos gyerekek). Ráadásul egy kisöcsink is volt, akire extrán kellett volna vigyázni a „nagyoknak” (akik azért nem olyan nagyok, hiszen csak 4-5 évesek :) - több-kevesebb sikerrel ment a dolog.
Szerettem volna minden nagymozgást és fontosabb állatos ászanát megmutatni a szülőknek, hiszen nagyjából fél év alatt már végigvettük őket, és a múltkori előkészülő órán láttam, hogy egész jól tudják őket - de töredékét sikerült csak megcsinálni, mert rengeteget kellett futni-táncolni, hogy a végtelen energiát kiadhassák magukból az ovisok.
Indítottunk az autóversenyzős és kakasos, végül egy szép OM-al. Mivel ez volt a karácsonyi szünet előtti utolsó óránk, a történet úgy indult, hogy az erdei oviba is megérkezik a karácsonyfa. Erre Lilinek el kellett mesélnie, hogy képzeljük, az oviba is odakerült egy fenyőfa :) Mikor sikerült túltennünk magunkat az óvodai fejlemények feletti döbbeneten ;) megfogtuk egymás kezét, és a „Sétálunk, sétálunk, egy kis dombra lecsücsülünk” mondókával kisétáltunk az erdőbe, le is csücsültünk. Aztán fenyőfákká változtunk, több-kevesebb sikerrel, mert pl. Bálint fenyőfájának arcocskája furcsa grimaszba rándult szinte egész órán, a nyelve is kilógott, de azért próbáltuk elképzelni, hogy ő karácsonyfa, csak arcidegzsábával :-D Aztán megragadtuk a kicsi fejszénkent – majdnem mindenki – és kivágtuk a fenyőfánkat. Egyes fenyőfák idő előtt kidőltek sajnos, pedig én még szerettem volna egy kicsit több favágást. Aztán elgörögtek a fenyőfák az erdei oviig, ott fel is állítottuk. Aztán megkértük a halacskákat a folyóban, hogy hozzanak nekünk ezüstös-aranyos-szivárványszínű pikkelyeket a fenyőfára. Át is úsztak hozzánk a halacskák, első nagymozgás pipa: pocakok a földön, lábacskák többnyire zárva, páros kar nyújtózik fel és húz – egész jól ment. Marokba fogtuk a sok szép pikkelyt, odamentünk a fához, nagy levegő, és feldobtuk a pikkely-díszeket a fára. Aztán a kerge kagylókat kértük meg a tóban, hogy hozzanak fehér és fekete és szivárványszín igazgyöngyöt. Pörögtek-forogtak a kerge kagylók, jobbra is meg balra is, ez még egészen jól ment, bár volt, aki már itt kidőlt – de egy újabb gyerek ászanát sikerült megmutatnunk, hurrá :) Aztán a krokodilokat kértük meg, hogy hozzák ki nekünk az igazgyöngyöket – kúszás volt a feladat. Ez a múlt órán nagyon ügyesen ment, most többen elbohóckodták: lenn kellett volna legyen minden pocak, és kézzel-lábbal kellett volna kúszni a talajon, de volt, aki felemelkedett négykézlábra és elsprintelt. Az igazgyöngyöket is feldobtuk a fára. És hát igen, eddig tartotta magát az óra tematika, mert itt már be kellett vetni az őzike fogót, a nyuszi és elefánt fogót, hogy ezeket az állatokat is meg tudjuk mutatni. Közben persze nyomokban még követtük a tematikát, pl. az őzikék fogócska közben tobozt gyűjtögettek a fenyőfára. Végül a varázspálcát is elő kellett vennem, hogy tudjunk még mutatni anyának és apának pár jógás állatot. A Gumimacira szaladgáltunk-táncoltunk körbe-körbe, és a varázspálcás ovis kimondta a varázsszót „Hókusz-pókusz, abraka-dabra, csiribú-csiribá, pricc-pracc-prucc, változzatok…”, és mi lettünk emberek, dínók, virágok, farkasok. Lettem anyafarkas, aki alatt át lehetett bújni. Oroszlánként zúzmarát bömböltünk a karácsonyfára – leginkább én bömböltem, itt elvesztettem a csapatot. Úgy hogy előkaptam a kötelet, és kúsztak a gyerekek kötél alatt, ugrottak kötél felett. Fújtunk ping-ponglabdát, egy nagy levegővel és sok kicsivel. Szedtünk üveggyolyót a csupasz lábunkkal. Aztán szoborjátékot játszottunk, és mikor a zene megállt, lettek a gyerekek tigrisek, asztalok, pizzák, lejtők. Sok minden kimaradt: a kobra, a cica, a kutya, a medve, a róka, a pók, a rák, a zsiráf stb. stb. stb., de ekkorra már megint nagyon felpörögtek a kedélyek, úgy hogy egy karácsonyi hangulatos körbeülést kezdeményeztem lecsitulásnak – az egyik anyuka lekapcsolta a csillárt, csak a hátsó lámpák maradtak feloltva a szülők felett. Gyertyát vettem elő, megbeszéltük, hogy már nagyon kevés gyufánk van, ezért nem fújjuk el a gyertyát, csak ha mondom. Azt is megbeszéltük, hogy egyedül nem gyertyázunk, nem gyufázunk, nem csillagszórózunk, csak anyáékkal, azért, mert nem akarunk tüzet csinálni az otthonunkban. Elénekeltük a „Kis karácsony, nagy karácsony…” című dalocskát, és közben csillagszórót is gyújtottunk. HÁROMSZOR kellett elénekelnünk a dalt, harmadjára önállóan!, sőt a „Jaj, de pompás fa…” dalocskát is bevállalták, bár azt nem is ismerték annyira, csak még gyújtsunk csillagszórót :) Szerintem egészen sokáig elénekeltünk volna a gyertya és csillagszóró fényénél, ez volt az a mozzanat a foglalkozásban, ahol a motiváció maximálisan megmutatkozott, nagyon édesek voltak, teljesen karácsonylázban égtek :-D Még megtáncoltattuk a gyertyalángot, és kétszer is elfútuk együtt, mert két kis ovis makacsul állította, hogy ők már nem tudtak részt venni a közös elfújásban, lemaratak róla. De az időnk lejárt, harmadjára már nem fújtunk, futottunk a szőnyegre hanyatt fekvésben, megvizsgáltam, milyen lazák a karok és lábak, el is ringattam őket, külön kérésre a fejecskékkel egyetemben. Mindenki elképzelte a karácsonyfánkat, mi hiányzik még róla – képzelhettek még rá hópihét, jégcsapot, csillagot. Gergő ettől olyan izgatott lett, hogy relaxáció ide vagy oda, ő már megint körbe-körbe szaladgált, és úgy mesélte, hogy ő jégcsapot ÉS csillagot ÉS mit is, mit is, jaaaa, hópihét is képzelt még a fájára :-D Felültünk, egy szép OM-al zártuk az órát, behunyt szemmel, chin mudrával! Aztán adtam minden ovisnak egy saját készítésű karácsonyi ajándékszatyit, elmeséltem nekik, hogy a lányom, Brigi sütött nekik állatos puha mézeskalácsot, amiből most mindenki választhat egyet, kaptak hozzá egy karácsonyos szalvétát is. Azt hittem, majd elrakják, és hazaviszik, de nem, ott helyben mindenki felfalta a mézeskalácsát :-D sőt, a repetát is! És a végén az utolsó morzsákért még ölre mentek :-D Huh, izgi volt… :)
Mindenkinek nagyon szép karácsonyt és boldog új évet kívánok, jó pihenést az ünnepek alatt! Január 7-én lesz az első ovis jóga.



Kövess minket a Facebook-on!